Csodás Hagyatékunk

Képzeld kedves Naplóm! Egy hete már, hogy minden reggel úgy
kezdem a napot, hogy kint a kertben tornázom. Jól esik. A hajnali éles levegőn
egy órácska mozgás mindenkinek jót tesz. Tisztítja a tüdőt, emeli a véráramot,
erősíti az izmainkat, és így tovább!Egy szó, mint száz Pazar dolog! Ezért is
kezdtem hozzá! Igen ám, de az amiért ezt leírom ennél jóval érdekesebb.

Ma
reggel a torna után megkeresett a szomszéd és kérdi hogy vajon mivégre ez a
nagy erősítés?! Én mondtam, hogy láthatja, az egészségemért akarnék tenni
valalmicskét. Nem is értettem miért kérdi, hiszen nyilvánvaló cselekedetem oka.
No de sebaj most, hogy így fellebbent a fátyol vártam az elismerő mosolyt a
szomszédtól, ám meg kellett lepődnöm! „Nos és mi lesz akkor ha te oly erős
leszel, hogy énnekem félni kell majd tőled?" - kérdezte. Nem is tudtam mit
kezdeni hirtelen a helyzettel. Miért kellene félni egy egyszerű
testgyakorlástól, vagy esetleg annak reám vonatkozó jó hatásaitól?! Mit is akar
ezzel a szomszéd mondani? - tanakodtam magamban. Hogyan értethetném meg vele,
hogy én örülök, hogy életerősebb leszek, noha tovább meg is van ez a
kötelességem saját testemmel szemben! Szerettem volna, ha ő is velem örül! Nos
ez nem sikerült! Láttam, hogy ahogyan halad előre a beszélgetésünk ő egyre csak
fél! Végül ott hagytuk abba, hogy én megkérdeztem a kedves szomszédot, hogy: „Azt
értem, hogy fél valamitől, amit elképzelt. Nyilvánvalóan ez egy felesleges
félelem, mert nincs alapja. Látom, hogy az én örömöm átvétele helyett Ön a
saját belső rossz érzéseit akarja nekem átadni! De én ezt nem kérem! Én jogom
szerint örülni szeretnék. De hogy mégis segítsek a nehézségeken szívesen
megosztom azt a belső erőt, ami engem hajt hátha így a félelmek legyőzhetőek!"
Az engem nem szerető, erőszakos szomszéd eloldalgott.

No látod naplóm, így vagyunk manapság a Gárdákkal is. Miért
kellene félni valamitől, amely nem is másoknak, mint a magyaroknak szól, a
magyarokról. Örömteli, hogy abban az egybemosott világban, ahol minden és
mindenki egyformának mondatik, mégis lehetőség van az egyedinek teremtett
értékek megélésére is. Ez a korábbi időkhöz képes ugyan szokatlan, de
megszabadító erő, mely a jövő reménységének enged utat! Ez annak, aki átéli
emelő öröm, hiszen önmagának igaz voltához közelít. Csakis abban ébreszt elborzadást
ez, aki nem képviseli saját önmagát, akár fél is felfedezni azt. Szükség lenne
arra, hogy mindenki saját teremtettségében hihessen és, hogy ez mások épülésére
is szolgálhasson. Ennek ellenében elmaradnak azok a jótékony hatások, amelyek
egyben tartanak egy országnyi népességet és megtanítják őket egymásért és nem egymásból élni!

Fáj, hogy azok akikkel a hazánkat megosztjuk nem szeretnek
bennünket, pedig volna miért. Nem lehet egy hazában úgy teljes életet élni,
hogy nem szeretjük azt a népet, amely befogad! Így elhiszem, hogy félelemmel
teliek a hétköznapok. A gyógyszer neve: szeretet, illetve az erre való
kölcsönös törekvés! Kedves Naplóm! Kívánom, hogy valódi békét és megelégedést
nyerjen mindenki e hazában. Láthassa egyéni hibáit, hogy azokat érthesse és
javíthassa. Hiszen ebből épülünk napról napra. Szeretném, ha a magyar hazában
élő népek akarnának szeretni, hogy mindinkább ők is szerethetővé lehessenek!